megin

Merkingar

n., gen. megins, Gs. 22; but else contr. in gen. and dat. megns, megni, see megn; [from mega; Engl. main]:—might, main, strength; kosta megins, Gs. 22; þitt varð nú meira megin. Fm. 22; orms megin, 28; hjörs megin, 30; svá at þitt minnkisk megin, Hsm. 21. 1; oddar görva jarli megin, Mkv.; trúa á mátt sinn ok megin, Fms. i. 35; þegar er hann vitkaðisk ok fékk megin sitt, Fb. ii. 389; ok svá sem á leið sóttina minnkadi stórum megin (acc.) hans, Fms. ix. 250; Medi funnu megin hans, MS. 544. 39: ú-megin, a swoon; van-megin, weakness.

1. II.

   [cp. Engl. mainland], the main, chief part of a thing; allt megin landsins, the main of the land, Fms. x. 184; Jótland er megin Dana-veldis, vi. 53; megin árinnar, the main-stream, Þórð. 11 new Ed.: in a more local sense, máni þat né vissi hvat hann megins átti, the moon knew not his main, his place in heaven, had not his fixed course, Vsp. 5; jarðar-megin, the earth’s main, the wide earth, Hm.; vetrar-megin, the main part of winter, Sks. 59; veðr-megin, ‘weather-main’ the power, but also the ‘airt,’ direction of the weather; hafs-megin, the main, open sea; lands-megin, the mainland. Eg. 50.

2. B.

   COMPDS: meginafl, meginá, megináss, meginborg, meginbygð, megindómar, megindráttr, megindróttning, megindýrr, meginekkja, meginfjall, meginfjarri, meginfjöldi, meginflokkr, meginflótti, megingjörð, megingóðr, megingóðvætliga, megingrimmr, meginhaf, meginherr, meginhérað, meginhúfr, meginhyggja, meginhöfn, meginkátr, meginland, meginlauss, meginleikr, meginleysi, meginlið, meginligr, meginlítill, meginljótr, meginmeingjarn, meginmerki, meginmildr, meginmörk, meginnjörðr, meginramr, meginrás, meginrúnar, meginsjór, meginskjótr, meginskjöldungr, meginstjarna, meginstormr, meginstraumr, megintíðendi, megintírr, megintrygðir, meginveðr, meginvegr, meginvel, meginverk, meginþing, meginþungr, meginþorf.