megn
lýsingarorð megn-ugur
sem er fær um e-ð, sem hefur e-ð í valdi sínu
vera þess megnugur að breyta ástandinu
Tengd orð
Beyging
megnug megn
kk.kvk.hk.
nf.megnugur megnugmegnugt
þf.megnugan megnuga megnugt
þgf.megnugum megnugri megnugu
ef.megnugs megnugrar megnugs
nf.megnugir megnugar megnug
þf.megnuga megnugar megnug
þgf.megnugum
ef.megnugra
nf.megnugi megnuga megnuga
aukaföllmegnuga megnugu megnuga
öll föllmegnugu
öll föllmegnugri megnugri megnugra
öll föllmegnugri
kk.kvk.hk.
nf.megnugastur megnugust megnugast
þf.megnugastan megnugasta megnugast
þgf.megnugustum megnugastri megnugustu
ef.megnugasts megnugastrar megnugasts
nf.megnugastir megnugastar megnugust
þf.megnugasta megnugastar megnugust
þgf.megnugustum
ef.megnugastra
nf.megnugasti megnugasta megnugasta
aukaföllmegnugasta megnugustu megnugasta
öll föllmegnugustu