vanmegn
lýsingarorð vanmegn-ugur
sem má sín lítils, hefur lítið þrek (gagnvart e-u)
- við erum vanmegnug gagnvart sjúkdómnum
Samheiti
- vanmáttugur,
- vanmátta,
- vanmegna
Tengd orð
Beyging
vanmegnug vanmegn
kk.kvk.hk.
nf.vanmegnugur vanmegnugvanmegnugt
þf.vanmegnugan vanmegnuga vanmegnugt
þgf.vanmegnugum vanmegnugri vanmegnugu
ef.vanmegnugs vanmegnugrar vanmegnugs
nf.vanmegnugir vanmegnugar vanmegnug
þf.vanmegnuga vanmegnugar vanmegnug
þgf.vanmegnugum
ef.vanmegnugra
nf.vanmegnugi vanmegnuga vanmegnuga
aukaföllvanmegnuga vanmegnugu vanmegnuga
öll föllvanmegnugu
öll föllvanmegnugri vanmegnugri vanmegnugra
öll föllvanmegnugri
kk.kvk.hk.
nf.vanmegnugastur vanmegnugust vanmegnugast
þf.vanmegnugastan vanmegnugasta vanmegnugast
þgf.vanmegnugustum vanmegnugastri vanmegnugustu
ef.vanmegnugasts vanmegnugastrar vanmegnugasts
nf.vanmegnugastir vanmegnugastar vanmegnugust
þf.vanmegnugasta vanmegnugastar vanmegnugust
þgf.vanmegnugustum
ef.vanmegnugastra
nf.vanmegnugasti vanmegnugasta vanmegnugasta
aukaföllvanmegnugasta vanmegnugustu vanmegnugasta
öll föllvanmegnugustu